
A veteránok új harcmezője: miért választják a kiberbiztonságot?
A katonai tapasztalatok és a kibervédelem közötti kapcsolat egyre inkább felértékelődik a modern munkaerőpiacon. James Murphy, a Forces Employment Charity veteránok és családjaik igazgatója, aki korábban gyalogos katona volt, elmondta, hogy a hadseregben szerzett tapasztalatok rendkívül hasznosak lehetnek a kibervédelem területén is. Murphy például arról beszélt, hogy amikor egy üres faluban járőrözik az ember, és meglát egy szemetesládát az út mellett, tudva, hogy senki sem fogja azt kiüríteni aznap: „A hátam mögött elkezdtek bizseregni a pók lábai.” Ez a fajta éberség és figyelem pedig az, amire a kibervédelmi iparág nagy szükséggel van.
A kibertámadások mára világszerte a szervezetek mindennapi valóságává váltak, legyen szó egyszerű bűnözésről vagy politikai indíttatású támadásokról. Az Egyesült Királyság fegyveres erői nemrégiben elindítottak egy gyorsított képzési programot, amely célja a kibervédelmi képességek megerősítése, és a sikeres jelentkezők számára az egyik legmagasabb kezdő katonai fizetést ígérik. Ezzel párhuzamosan már régóta megfigyelhető, hogy egyre több veterán találja meg a helyét a kibervédelmi szektorban. A Forces Employment Charity TechVets programja havonta 15-20 embernek segít elhelyezkedni, és ezek közül 40-60% a kibervédelem területén talál munkát. A Világgazdasági Fórum szerint globálisan körülbelül négymillió kibervédelmi szakember hiányzik, így a veteránok munkavállalása kulcsszerepet játszhat a munkaerőpiacon.
A katonai háttérrel rendelkező szakemberek számára a kibervédelemre való átmenet nem mindig egyenes út. Mo Ahddoud, a Royal Artillery volt katonája, aki 10 évet töltött az észak-írországi, boszniai és németországi bevetéseken, 1999-ben hagyta el a hadsereget. Az akkori természetes átmenet a rendőrséghez vagy a börtönszolgálathoz vezetett volna, de Ahddoud rájött, hogy a világ megváltozott. A visszailleszkedés érdekében online számítógépes tanfolyamokat végzett, majd PC javítást tanult. Innen a támogatási munka területére lépett, majd olyan cégeknél dolgozott, mint a BAE Systems és a Universal Studios, ahol kibervédelmi szakértővé fejlődött.
Ahddoud elmondta, hogy katonai képzése mindig is formálta a kibervédelemhez való megközelítését. Emlékszik, hogy egy tiszt azt mondta neki, hogy nem az a fontos, mennyire mélyre tud valaki ásni, hanem hogy amikor tűz alatt van, akkor valóban motivált lesz arra, hogy nagyobb lyukat ásson. A valódi készség a problémák kezelésében rejlik: például a megszakadt ellátási láncok megoldása vagy a kommunikációs zavarok átvészelése. Ahogy ő fogalmazott, „mindig is ez a gondolkodásmód volt jelen: hogyan tudod megjavítani?” A katonai személyzet mindig a kockázat, a védelem mélysége és a védelmi rétegek szempontjából gondolkodik, ami nagyon jól illeszkedik a kibervédelem világába.
Catherine Burn, a kibervédelmi munkaerő-közvetítő cég, az LT Harper munkatársa szerint a volt katonák különösen alkalmasak a „kék csapatok” szerepeire, amelyek a biztonsági műveletekkel, incidens válaszokkal és a forenzikával foglalkoznak. Ezzel szemben a „piros csapatok” a sebezhetőségeket kereső etikus hackerek, akik gyakran inkább egyedül dolgoznak. Burn szerint a veteránok nemcsak szorgalmasak, hanem remek csapatjátékosok is, akik képesek megőrizni a nyugalmukat stresszes helyzetekben, hiszen sok esetben ezek a körülmények katasztrófákhoz vezethetnek.
A kibervédelem világában a veteránoknak sok lehetőségük van. Crystal Morin, aki az Egyesült Államok Légierőjében szolgált, azért választotta a katonai pályát, mert nyelvet akart tanulni. Arab nyelvet tanult, éppen az Arab tavasz idején, és a terrorizmus elleni küzdelemben dolgozott. A katonai szolgálat utáni időszakban védelmi vállalatnál helyezkedett el, ahol szintén a terrorizmus elleni harccal foglalkozott, majd a kiberterrorizmus és a kiberfenyegetés-intelligencia területére lépett. Jelenleg a Sysdig nevű amerikai biztonsági cégnél dolgozik kibervédelmi stratégiaként. Morin elmondta, hogy a tapasztalatai során mindvégig gyakorlati képzésben részesült, és más veteránok is hasonlóan, különböző szerepekből léptek át a kibervédelmi területre.
A munkaadók egyre inkább felismerik a veteránok által hozott készségeket, mondja Murphy. „Amint egy munkaadó kiválaszt valakit a volt katonai közösségből, biztosan vissza akar jönni, hogy egy másik veteránt is felvegyen.” Ugyanakkor nem mindenki számára zökkenőmentes a munkahelyváltás. Az onboarding folyamatok változóak lehetnek a különböző szervezetek között, és a katonai világ jól szervezett struktúrája ellentétben állhat a magánszektor sokszor kaotikus jellegével. Murphy hangsúlyozza, hogy a kulcs a megfelelő szervezet megtalálása, ahol az ember reggel már azzal a várakozással ébred, hogy munkába megy, és ahol úgy érzi, hogy tartozik valahová, és hatással van a környezetére.
Bár a „hatás” természetesen eltérhet attól, amit a veteránok korábban megszoktak, Morin megjegyzi, hogy a magánszektorban való munka más, mint a terrorizmus közvetlen elleni küzdelem. „Hiányzik, hogy képes legyek letartóztatni a rossz fiúkat és megvédeni a világot… már nem tudok embereket börtönbe zárni.” A kibervédelem tehát nemcsak kihívásokat jelent a veteránok számára, hanem új lehetőségeket is kínál, amelyek révén folytathatják a szolgálatukat, ezúttal a digitális tér védelmében.

