Óriás tintahal feltűnése az óceán mélyén

A hatalmas tintahal, amely eddig csak legendákban élt, most először került kamerára természetes élőhelyén, 100 évvel a felfedezése után. A 30 centiméter hosszú, fiatal példányt a Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű kutatóhajójának legénysége rögzítette, méghozzá 600 méter mélységben, a Dél-Sandwich-szigetek közelében, az Atlanti-óceán déli részén. A kutatást egy egyetemi csapat vezette, élén a Essexi Egyetem tudósával, Dr. Michelle Taylorról, aki már régóta foglalkozik a tengeri élővilág felfedezésével.

A felvételt 2023 márciusában készítették, egy 35 napos küldetés keretében, amelynek célja új tengeri életformák felfedezése volt. A hatalmas tintahal, amelyről a tudósok úgy vélik, hogy akár 7 méteres hosszúságot és 500 kilogrammos súlyt is elérhet, a világ legnagyobb gerinctelen állata. Ezt a különleges molluszkot pontosan a felfedezésének 100. évfordulóján filmezték le. A kutatók elmondták, hogy a tintahal megfigyelése során kezdetben nem voltak biztosak abban, hogy pontosan mit is látnak, de az állat szépsége és szokatlansága miatt úgy döntöttek, hogy mindenképpen rögzítik a pillanatot.

A felvételt később Dr. Kat Bolstad, a kutatócsapat másik tagja is ellenőrizte. Ő elmondta, hogy a korábbi tintahal találkozások általában csak maradványok formájában történtek, amikor bálnák vagy tengeri madarak gyomrában találták őket. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal hatalmas tintahalmiről, és megható belegondolni, hogy ezek az állatok nem is tudnak arról, hogy az emberek léteznek” – nyilatkozta. A tudósoknak egyelőre nagyon keveset sikerült megtudniuk a hatalmas tintahal életciklusáról, de azt tudják, hogy felnőttkorukra elveszítik az átlátszó megjelenésüket, amely a fiatal példányokra jellemző.

A faj egyik megkülönböztető jellemzője, hogy a nyolc karjuk közepén kampók találhatók. Eddig csak elhullott felnőtt példányokat filmeztek le horgászok, élő tintahalat azonban soha nem láttak a mélyben. A Természettudományi Múzeum szakértői szerint nehéz megbecsülni a hatalmas tintahal globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya miatt „még ma is a hatalmas gerinctelenek a legenda és a valóság határán egyensúlyoznak”.

A tudósok emellett januárban először rögzítettek egy gleccser üveg tintahalat is. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy a két különböző tintahal egymás utáni felfedezése figyelemre méltó, és jól mutatja, mennyire keveset ismerünk a déli óceán csodálatos élővilágából. „Ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még felfedezésre váró rejtélyekkel” – tette hozzá.

A kutatások és megfigyelések mellett a tengerbiológiai környezet javítása is fontos téma a brit partok mentén. A Chichester és Camber Sands közötti program célja a tengeri élővilág védelme, ahol a homoki heringek létfontosságú táplálékforrást jelentenek a brit part menti tengeri madarak számára. A Convex Seascape Survey rámutatott, hogy az atlanti tőkehal a sok túlhorgászott faj egyike. A halak visszaengedése a helyi tengeri élet népszerűsítése érdekében zajlik. Prof. Maria Fasli, az Essexi Egyetem képviselője hangsúlyozta, hogy az intézmény célja, hogy a mesterséges intelligencia forradalmának élvonalában álljon.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o