Veszélyeztetett axolotl-ok szabadon engedése új reményeket táplál

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös és folyamatosan mosolygó mexikói axolotl, sikeresen alkalmazkodott az új, mesterséges mocsári környezethez, ahová tudósok szabadon engedték őket. Ez a felfedezés reményt ad a hosszú távú jövőjére annak a fajnak, amely a kihalás szélére került. A kutatók összesen 18, fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon egy Mexikóváros közelében helyreállított, mesterséges mocsárban. A kutatók rádiónyomkövetőkkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy azok mindkét helyszínen sikeresen éltek és táplálkoztak, sőt, még súlyt is gyarapítottak.

Alejandra Ramos doktornő, a Baja Californiai Autonóm Egyetem vezető kutatója elmondta, hogy ez egy csodálatos eredmény. A kutatás eredményeit a PLoS One című tudományos folyóiratban publikálták, és a kutatók azt sugallják, hogy az axolotl visszavezethető a természetes élőhelyére. A Xochimilco vizei, melyeket hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak, és a hegyekből érkező forrásvíz öntözött, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével az urbanizáció, a szennyezés és más nyomások a kihalás szélére szorították az axolotlt, és egyes becslések szerint már csak körülbelül 50 példány maradt a vadonban.

Luis Zambrano doktornő, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója azt nyilatkozta, hogy ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük. Az axolotl ikonikusnak számít, az azték legendák szerint ugyanis a lény egy isten, aki szalamandra formájában létezik – Xolotl, a tűz és a villám istene, szalamandráként álcázva. Zambrano doktornő hozzátette, hogy ha sikerül helyreállítani ezt a mocsári élőhelyet és megújítani az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor reményt adhatunk az emberiség számára.

A kutatók az állatok szabadon engedésének előkészítése érdekében együtt dolgoztak helyi gazdálkodókkal és önkéntesekkel, hogy létrehozzanak mocsári „menedékhelyeket” az axolotl számára. Természetes szűrő rendszereket telepítettek a víz tisztítására. Az állatokat két különböző helyszínen engedték szabadon: az egyik a Xochimilco területén, a másik egy régi kőfejtőben, amely az évtizedek során mesterséges mocsárrá alakult. Minden állatot rádiónyomkövető eszközzel láttak el, és az eredmények lenyűgözőek voltak: Ramos doktornő elmondta, hogy mindegyikük túlélte a szabadon bocsátást, és azok, akiket vissza kaptak, súlyt is gyarapítottak, ami azt jelenti, hogy sikeresen vadásztak.

A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is. Ramos doktornő megjegyezte, hogy néhány állat a legtöbb időt egy másik egyed társaságában tölti, mintha barátságokat kötne. Ironikus módon ezek a vonzó szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házikedvencként tartott akváriumokban több százezres számban megtalálhatók. A faj biológiai szempontból is lenyűgöző, hiszen képes regenerálni a testének bármely sérült vagy elveszett részét, így folyamatban van a kutatás, hogy megértsék, ezt a képességet hogyan lehetne orvosi célokra hasznosítani.

A mexikói mocsarakban azonban még rengeteg feladat vár a kutatókra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, és lehetőséget adjanak a vadon élő axolotl számára a felépülésre. Ramos doktornő hangsúlyozta, hogy világszerte sok állat elveszíti az élőhelyét, és a helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csupán sok emberre van szükség. A tudósok szerint nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy az emberek részt vegyenek ezekben a kezdeményezésekben; mindenkinek van lehetősége segíteni.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo