Dimbleby: A szabad piac örökre velünk marad – míg Trump fel nem tűnt

Az 1974-es év sokak számára emlékezetes marad, különösen az infláció növekedése és a kormány, valamint a szakszervezetek közötti feszültség miatt. Az Egyesült Királyság kormánya kétségbeesetten próbálta kezelni a helyzetet, hiszen ha szembeszálltak volna a bányászokkal, az sztrájkokhoz vezetett volna, amelyek akár az energiatermelést is leállíthatták volna. Ugyanakkor, ha a kormány engedett volna a követeléseknek, az infláció tovább emelkedett volna. A helyzetet csak súlyosbította a globális olajválság, amely váratlanul érkezett, káoszt okozva a gazdaságokban, köztük az Egyesült Királyságban is. A kormány háromnapos munkahét bevezetésére kényszerült, és a villamosenergia-kiesések mindennapossá váltak, amelyek során sokszor figyelmeztetés nélkül merültünk el a sötétségben. A kormány pedig úgy tűnt, hogy elvárja, hogy az emberek egyszerűen csak alkalmazkodjanak ehhez a helyzethez.

Ez volt az az év is, amikor elkezdtem a BBC Panorama című aktuális eseményekkel foglalkozó műsorának vezetését. Számos alkalommal vitatkoztunk ezekről a kérdésekről, és sokféle javaslat érkezett arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenni. Volt, aki azt állította, hogy a szakszervezetek irányításának visszaszerzéséhez katonai puccsra lenne szükség. Ekkor merült fel egy radikális ötlet is, amelyet Keith Joseph, a konzervatív politikus javasolt. Ez az elképzelés a szabad piacra vonatkozott, ami azt jelentette, hogy az Egyesült Királyságnak el kellene térnie a második világháború utáni konszenzustól, amely szerint a kormánynak kontrollálnia kellene a gazdaságot. Joseph véleménye szerint, ha a piacokat szabadon hagyják, azok nagyobb jólétet és biztonságot hoznak az ország számára.

Bár 2025-re ez az ötlet már nem tűnik radikálisnak, a Thatcher-kormány 1980-as évekbeli intézkedései jól mutatják, hogy a szabad piac gyorsan átalakult az új valósággá. A Thatcher-kormány reformjai azt a célt szolgálták, hogy a közszolgáltatások, mint például a víz, villamos energia és gáz, kikerüljenek az állam kezéből, és magánkézbe kerüljenek. Az elképzelés az volt, hogy nemcsak a nagyvállalatoknak, hanem a brit állampolgároknak is lehetőséget adjanak arra, hogy részvényesekké váljanak. 1984 decemberében a British Telecom részvényei nyilvános forgalomba kerültek, és másnapra több mint kétmillió brit állampolgár lett részvényes.

A Thatcher-kormány célja nem csupán az állami irányítás megszüntetése volt, hanem a kapitalizmus népszerűsítése is. A 1980-as évek végére a privatizáció és a részvényvásárlás révén a brit lakosság egy jelentős része részesült a szabad piac előnyeiből. A privatizáció nem csupán gazdasági változást hozott, hanem kulturális forradalmat is indított el, amely átformálta a brit társadalom pénzhez, kormányzathoz és önmagához való viszonyát. A Thatcher-kormány pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó reformjai, amelyek a Big Bang néven váltak ismertté, lehetőséget adtak az átlagembereknek arra, hogy részt vegyenek a pénzügyi szektorban.

A baloldalon sokan ellenezték a reformokat, míg a jobboldalon az aggályok inkább a reformok következményeivel foglalkoztak. Thatcher gondolkodásának középpontjában az a hit állt, hogy a szabad piac csak akkor működhet, ha sok embernek közvetlen érdekeltsége van benne. De az idő előrehaladtával egyre hangosabbá váltak az aggodalmak. James Goldsmith, egy vállalkozó, aki óriási vagyont szerzett, jelezte, hogy a szabad piac rendszerének alapvető hibája abban rejlik, hogy a maximális profit elérése érdekében a cégek kénytelenek elhagyni hazájukat, ezzel pedig a helyi közösségek is veszélybe kerülnek.

A mai Egyesült Királyság globális vezető a tudomány és a pénzügyi szolgáltatások terén, de vajon vigaszt nyújt-e ez a közösségeknek, ahol egykor gyártottak, de ma már mindent külföldön készítenek? Goldsmith figyelmeztetései a politikai színtéren is megjelentek, de a 2016-os Brexit népszavazás során a legnagyobb támogatottságot a lemaradó közösségekben kapta, amely azt jelezte, hogy sokan úgy érzik, a globalizáció nem működik számukra.

A privatizációs ígéretek, mint a Thames Water esetében, a valóságban nem váltak valóra. A cég adóssága nőtt, miközben a részvényeseknek kifizetett osztalékok folytak. A költségeink most az adósság kamataira mennek el, ami távol áll attól, hogy Thatcher víziója megvalósuljon. A szabad piac eszméje ma új kihívásokkal néz szembe, amelyeket nem a szocializmus támogatói, hanem a Trump-féle politikai irányvonal képviselői támasztanak. Ez a belső támadás, amely a kapitalizmus keretein belülről érkezik, különösen figyelemre méltó, hiszen a szabad piac eddig elérhetetlennek tűnő mértékű válságba került.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo