Kísérlet a szén-dioxid kiemelésére a tengerből az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amely a tengerből kívánja eltávolítani a szén-dioxidot. A SeaCURE néven ismert kis kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, részeként annak a keresésnek, amely a klímaváltozás elleni technológiákra összpontosít. A klímakutatók között széles körű egyetértés van abban, hogy a legfőbb prioritás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, ami a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része az is, hogy megpróbáljuk megfogni azokat a gázokat, amelyek már a légkörbe kerültek. Az ilyen projekteket szén-dioxid-leválasztásnak nevezik, és általában vagy a kibocsátás forrásánál próbálják megfogni a szén-dioxidot, vagy a levegőből vonják ki azt. A SeaCURE különlegessége, hogy azt teszteli, vajon hatékonyabb lenne-e a bolygót melegítő szén-dioxidot a tengerből eltávolítani, mivel a vízben nagyobb koncentrációban található, mint a levegőben.
A projekt bejáratához el kell sétálni a Weymouth Sealife Centre mögé, ahol egy figyelmeztető tábla található, amely azt írja: „Vigyázat: morénák haraphatnak.” Ennek a forradalmi projektnek éppen itt van a helye, mivel egy cső kígyózik a köves part alatt, és a La Manche csatornába nyúlik, felszívva a tengervizet, hogy aztán part mentén elérje célját. A projekt célja, hogy kiderítse, a vízből történő szén-dioxid eltávolítása költséghatékony módja lehet-e a levegőben található üvegházhatású gáz csökkentésének.
A SeaCURE kísérleti folyamata a tengervíz kezelésével kezdődik, hogy az savasabbá váljon. Ez elősegíti, hogy a tengervízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba kerüljön, és a légkörbe kerüljön. Prof. Tom Bell, a Plymouthi Tengerészeti Laboratórium munkatársa, akivel mi, az első híradós csoport tagjai, ellátogattunk a helyszínre, mosollyal mesél a folyamatról. A „stripper” néven ismert nagy rozsdamentes acél tartály maximális érintkezést biztosít a savas tengervíz és a levegő között. „Amikor kinyitsz egy szénsavas italt, az habzik, ez a szén-dioxid kijön” – magyarázza. A tengervizet egy nagy felületen terítik szét, lehetővé téve a szén-dioxid gyorsabb kijutását. A levegőbe távozó szén-dioxidot elnyelik és tömörítik, hogy később tárolják. A savasodás semlegesítésére lúgot adnak a már alacsony szén-dioxid-tartalmú vízhez, majd a vizet visszapumpálják a tengerbe, ahol újra elkezd szén-dioxidot felvenni a légkörből.
Jelenleg a kísérleti projekt évente legfeljebb 100 tonna szén-dioxidot távolít el, ami kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép bocsát ki az Atlanti-óceánon való átrepülés során. Azonban mivel a világ óceánjainak mérete hatalmas, a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a technológia potenciálisan jelentős lehet. A projekt javaslatában a brit kormánynak azt állítják, hogy a technológia 14 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítására lenne képes évente, ha a világ óceánjának felszínén található víz 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a folyamatot teljes mértékben megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, például napelemekkel egy úszó telepítés keretében.
A klímaváltozás elleni küzdelemhez elengedhetetlen a szén-dioxid eltávolítása. Dr. Oliver Geden, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja és szén-dioxid-leválasztás szakértője hangsúlyozza, hogy a közvetlenül a tengervízből való leválasztás egy lehetőség, míg a levegőből való közvetlen leválasztás egy másik. Az Egyesült Királyság kormánya 3 millió font támogatást nyújt a SeaCURE projektnek, amely a 15 támogatott kísérleti projekt egyike, amelyek célja üvegházhatású gázok megkötésére és tárolására szolgáló technológiák fejlesztése.
További aggályokat vet fel, hogy mit tenne egy nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid-tartalmú víz a tengerrel és az abban élő élőlényekkel. Weymouthban a víz olyan kis mennyiségben távozik, hogy valószínűleg nincs jelentős hatása. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója, aki a projekt lehetséges hatásait kutatja, laboratóriumi körülmények között teszteli a tengeri élőlényeket. „A tengeri organizmusok szén-dioxidra támaszkodnak bizonyos folyamatokhoz” – mondja. „Például a fitoplankton a szén-dioxidot használja fotoszintézishez, míg a kagylók is szén-dioxidra van szükségük a héjuk felépítéséhez.” A korai jelek azt mutatják, hogy a nagymértékű alacsony szén-dioxid-tartalmú víz bevezetése hatással lehet a környezetre. „Lehetséges, hogy káros hatása lesz, de lehetnek módok a mérséklésére, például az alacsony szén-dioxid-tartalmú víz előhígításával. Fontos, hogy ezt a kérdést korán felvetjük a diskurzusban.”
Ezeket is érdemes megnézni
Operettszínház Rebecca szereposztásának titkai és érdekességei
Erik a viking szereposztásának titkai és érdekességei
