
Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a nagy művek másolatai rejlenek
A sarkkörön túl, Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között helyezkedik el Svalbard szigetcsoportja. Ez a fagyos, hegyvidéki és távoli terület több száz jegesmedvének ad otthont, emellett néhány ritka település is található itt. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa, amelynek közelében, egy leállított szénbányában található az Arctic World Archive (AWA), egy földalatti adattároló. Az AWA célja, hogy hosszú távon, akár több száz évig megőrizze az adatokat filmformátumban, így biztosítva azok fennmaradását a technológiai elavulás és az idő hatásai ellen. Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója elmondta: „Ez egy olyan hely, ahol biztosítjuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
A látogatók fejre szerelhető lámpákkal indulnak a sötét alagútba, amely 300 méter mélyen fut a hegyoldalba, míg elérik az archívum fém ajtaját. Az ajtón belépve egy szállítókonténer fogadja őket, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik csomag filmtekercseket tartalmaz, amelyeken az adatok vannak tárolva. „Ez rengeteg emlék, rengeteg örökség” – mondta Bjerkestrand. Az archívumban található digitalizált művészeti alkotások, irodalmi művek, zenék, filmek, és sok más információ, amely a világ különböző tájairól érkezett. Az archívum nyolc éve működik, és eddig több mint 100 adatbetét érkezett 30-nál is több országból. A digitalizált műtárgyak között szerepelnek a Taj Mahal 3D-s modellei, régi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, műholdas megfigyelések a Földről, valamint Edvard Munch híres festménye, a Sikoly is.
Az AWA kereskedelmi alapú vállalkozás, amely a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand is a vezetője. Az archívum kialakítása a Global Seed Vault inspirációjára történt, amely egy olyan magbank, ahol a növények megőrizhetőek természeti vagy emberi katasztrófák után. Bjerkestrand hangsúlyozta, hogy Svalbard tökéletes helyszín az adatbiztonsági létesítmények számára, mivel távol esik a háborúktól, válságoktól és terrorizmustól. „Mennyi biztonságosabb lehetne ennél!” – tette hozzá. Az alagútban a hőmérséklet egész évben fagypont alatt marad, ami ideális körülményeket biztosít a filmek számára.
Az archívum hátsó részén egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Code Vaultot rejti. Itt a szoftverfejlesztő cég több száz tekercset archívált nyílt forráskódú programokból, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapját képezik. A GitHub operatív igazgatója, Kyle Daigle hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos az emberiség számára a szoftver jövőjének biztosítása, mivel ez a mindennapi életünkben egyre kritikusabbá válik.
A Piql központjában, Norvégia déli részén az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Az adatok bitjeinek és bájtjainak sorozatát képekké alakítják, amelyeket később ki lehet fejteni. A film feldolgozása után a megjelenített képek szürkének tűnnek, azonban közelebbről nézve hasonlítanak a kicsi QR-kódok tömegére. A megőrzött információkat nem lehet törölni vagy módosítani, és könnyen visszanyerhetők.
A hosszú távú tárolási módszerek egyik kulcskérdése, hogy az emberek a jövőben megértik-e, mi lett megőrizve és hogyan lehet azt visszanyerni. A Piql ezt is figyelembe vette, így egy útmutatót is nyomtattak a filmre, amely optikailag olvasható. A digitális világban rengeteg adat keletkezik és használódik el nap mint nap, azonban szakértők figyelmeztetnek a potenciális „digitális sötét korra”, amely a technológiai fejlődés következtében a korábbi szoftverek és hardverek elavulásához vezethet.
Az Arctic World Archive évente háromszor fogad adatbetéteket, és a BBC látogatása során többek között veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin kéziratai is helyet kaptak az archívumban. Christian Clauwers, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén hozzájárult munkájával. Az archívum célja, hogy megőrizze a múlt értékeit és biztosítsa azok jövőbeli elérhetőségét, ezzel is hozzájárulva az emberi tudás megőrzéséhez a következő generációk számára.
