
Trump hátat fordított az amerikai gazdasági hatalom alapjainak – a következmények zűrzavart hoznak
Donald Trump újabb falat épített, amely a tervek szerint mindenki másnak kifizethető, de a valóságban inkább a munkahelyek és a munkavállalók védelmére irányul, mintsem a bevándorlók kizárására. Az Egyesült Államok elnöke a közelmúltban bejelentette, hogy legalább 10%-os vámot vezet be szinte minden, az országba érkező termékre. Ez a lépés nem csupán a globális kereskedelmi háború elindítását jelenti, hanem a világ legnagyobb gazdaságának határozott elfordulását a globalizáció folyamatától, amelyből az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben jelentős profitra tett szert.
A vámok bevezetése visszavezet minket a múlt század elejére, hiszen akkoriban az Egyesült Államok védővámokat alkalmazott, hogy támogassa hazai iparát. A fehér házi bejelentés során Trump a 1913-as évet emelte ki, amikor is az Egyesült Államok szövetségi jövedelemadót vezetett be, miközben jelentősen csökkentette a vámokat. Ekkoriban az Egyesült Államok kormánya főleg vámokból finanszírozta magát, és védelmi politikát folytatott, amelyet Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter stratégiája inspirált.
Az elnök azt a nézetet hangoztatta, hogy a magas vámok egykor „naggyá” tették Amerikát, és hogy ezért nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra. A védővámok bevezetésének megindoklása a kereskedelmi egyensúlytalanságok korrigálására épül. A Fehér Ház szerint ha egy ország több árut ad el az Egyesült Államoknak, mint amennyit az Egyesült Államok onnan vásárol, akkor az „csalásnak” minősül. Ezért a vámok mértékének kiszámítása a kereskedelmi többletek nagyságán alapul, nem pedig a tényleges kereskedelmi akadályokon. A vámok kivetése nemcsak a nagyobb gazdaságok ellen irányul, hanem a szegényebb országokra és feltörekvő gazdaságokra is, ami a kereskedelmi egyensúlytalanságok torz megközelítését tükrözi.
Ezenkívül a vámok bevezetése a szolgáltatások kereskedelmére nem vonatkozik, holott az Egyesült Államok ezen a területen jelentős többletet mutat fel. A Biden-adminisztráció és Trump védővám-stratégiája közötti ellentmondás az amerikai munkavállalók számára a munkahelyek visszatérését ígéri, különösen a hagyományosan gyengélkedő ipari szektorokban. Trump kijelentette, hogy a vámok révén az amerikai gyártás helyreállítható, és ezzel a politikai támogatottságot is növelheti az érintett területeken.
A gazdasági elemzők azonban figyelmeztetnek arra, hogy a védővámok bevezetése nemcsak a hazai munkahelyek megőrzését célozza, hanem a globális kereskedelmi láncok átalakulását is maga után vonja. Az amerikai vállalatok, amelyek eddig a hatékonyságra alapozva működtek, most szembesülnek azzal a kihívással, hogy a gyártási és szállítási költségeik jelentősen megemelkedhetnek. A világ más országaiban élők, akik eddig az Egyesült Államok számára gyártottak, most alternatív kereskedelmi partnereket keresnek, ami új kereskedelmi szövetségek kialakulásához vezethet.
A Trump-adminisztráció védővám-politikája tehát nem csupán a kereskedelmi egyensúlytalanságok kezelésére irányul, hanem egy átfogóbb gazdasági stratégia része, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a globalizáció előnyeit. A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy az Egyesült Államok visszalép a szabadkereskedelemhez való korábbi elköteleződésétől, és egy új, protekcionista irányvonalat követ. Mindez nemcsak a hazai munkahelyek védelmét célozza, hanem a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok átalakulását is előidézheti, amely hatással lehet a globális gazdaságra is.
A jövőbeli kilátások bizonytalanok, és a Trump-adminisztráció döntései nemcsak az Egyesült Államokra, hanem a nemzetközi kereskedelmi rendszerre is komoly következményekkel járhatnak. Az amerikai gazdaság számára a válságos időszakok, a növekvő infláció és a recesszióval kapcsolatos aggodalmak egyaránt valós problémák, amelyekkel szembe kell nézni. A védővámok bevezetése tehát nem csupán egy új kereskedelmi politika, hanem egy új gazdasági valóság is, amelynek következményeit még nehéz megjósolni.

